Sok mindenről szólhat az akrojóga. Bizalomról, egymásra
figyelésről, összhangról, a gyermeki játékosság önfeledt megéléséről, erős
összpontosításban végrehajtott, tiszta mozdulatokról, harmóniáról, szerelemről,
transzról, hogy csak néhányat említsek.
Az első nagy hullámon túl vagyunk. Azt gondolom, hogy akik
csak divatból csinálták – ha voltak egyáltalán ilyenek, - már abbahagyták. Mára
inkább azok maradtak, akiket egészen mélyen megfogott és lenyűgözött ez a
zseniális mozgásforma.
Akik rendszeresen gyakorolják, tudják jól milyen
felbecsülhetetlen tanítást hordoz minden akrojógával eltöltött perc.
Ha megszoktad, hogy csak magadra számíthatsz és mindent
neked kell kézben tartani, elég komoly kihívás elé nézel már az első
alkalommal, mikor a legegyszerűbb alap technikák alapozása történik.
A ’lábon fecske’, ’madár’ vagy ’front bird’ néven ismert
páros pozíció egyszerűen nem működik bizalom nélkül. Ha a tartó ember (base) és
aki repül (flyer) is újak még, kénytelenek abban bízni, hogy borulás esetén a
segítő(k) (spotter) fogja meg őket.
Ezek a pillanatok, a kezdeti rutintalanság miatt tényleg
embert próbálóak lehetnek mindkettőjük számára. Ezért szoktam ilyenkor megadni
mindkettőjüknek a lehetőséget, hogy haladó tanítvánnyal is kipróbálhassák a
mozdulatot.
Ilyenkor szokott nagyon feltűnni, hogy milyen súllyal van
jelen a kezdő flyer életében a bizalom-kétely önkorlátozó mintázata. A történet
nem bonyolult. Emeld ki a fejed és a mellkasod, nézz előre, feszítsd meg a
hátizmaidat és tartsd magad feszesen. Ha ez megtörténik, egy haladóbb tanítvány (sokszor a kezdő is) könnyedén megtartja a kezdőt is madárban. A legfontosabb ilyenkor az, hogy a
flyer engedje át az egyensúlyozást a basenek.
A nehézség nem a test izmainak megfeszítésében (bármelyik
átlagos edzettségű ember képes rá), hanem az egyensúly és a kontroll átadásában
rejlik. Sokszor éltem meg én is ezt a „kontroll harcot”, különösen, ha flyer
civilben közép vagy felső vezetőnő volt. Evvel együtt ezeket a harcokat végül
mindig én, helyesebben mi nyerjük meg, mert az érdekünk ugyanaz. A csoda akkor
születik meg, amikor a bizalom, és a flyer végre fellélegezhet és megélheti a
felszabadult repülés örömét.
Talán évek óta nem bízott meg igazán senkiben, most meg egy ’idegen’
kezébe, pontosabban talpába helyezi az életét. Ennek jutalma terápiás hatású és
életre szóló. Végre visszakap valamit, amit talán még gyerek korában veszített
el.
Aztán jön az önbizalom-testtudat-figyelem
lecke. A kezdetben statikus pozíciót szépen feloldjuk. Visszafogunk kézbe, majd a 4 pontos
alátámasztásból 2 eltűnik. Marad átlósan, mondjuk egy jobb kéz és egy bal láb.
A flyer nem akar leesni, ezért az instrukciót követve átterhel a maradék
támasztó pontokra és ott él meg egy jóval dinamikusabb egyensúlyt, mint az
előző körben. Eddig a pontig rendszerint már az első alkalommal el jutunk. Ez
is része annak a ’beavatásnak’, melyet az akro-szűzesség
elvesztése jelent. :)
A következő lépésig már nem mindenkivel jutunk el az első
órán. Azok azonban, akik szeretik a kihívásokat, és akiknél más, ezzel
ellentétesen rögzült mozgásminták nem akadályozzák az akciót, megélhetnek egy
még aktívabb helyzetet. Ilyenkor a felszabadult (alátámasztást vesztett)
végtagok, - mondjuk jobb kéz, bal csípő alátámasztás esetén, - a bal könyök és a
jobb térd lefelé való összeérintése következik. A szükséges átterhelés
megvalósuláshoz, a jobb térd lefelé, a jobb csípő viszont felfelé
mozdul.
Ez már egy jóval összetettebb manőver, melynek sikere
legalább annyira múlik a base stabilitásán, mint a flyer mobilitásán,
bátorságán és test-tudatán. Arra szoktam törekedni, hogy ez a gyakorlat legkésőbb a
második órán már sikeres legyen, mivel ebből számos további pozíció és mozdulat
fakad majd (pl: fecskéből trónba való tranzit).
Ha azt látom, hogy az akró-pár ezt a mozdulatot nagy biztonsággal
végre hajtja, akkor mehet ugyanez felfelé, azaz a flyer a felszabaduló
területeken, kezével az ellentétes oldali bokáját fogja meg, egy fajta haránt
fél bölcső pozíciót létrehozva. Tovább elemheti még póz fényét, ha a base megfogja, és finoman lefelé húzza a flyer
alátámasztott oldali lábfejét, így az el tudja engedni az alátámasztott kezet
is. Ez, az előzőkhöz képest már egy jóval erőteljesebb, több eleganciát és
kecsességet sugalló testhelyzet, bár ez lehet, hogy szubjektív megítélés. :)
Az viszont bizonyos, hogy nagyobb rutin és koncentráltabb
jelenlét szükséges a végrehajtásához.
Miközben a fentieket olvasod, lehet, hogy formálódik benned a
kérdés, miért is írtam le mindezt, hogyha az egész bejegyzés címe és témája az
OLDALCSILLAG.
Ha azonban mára nagy rutinnal és könnyedén hozol létre
oldalcsillagot akár base-ként, akár flyer-ként, vissza tudsz emlékezni az ezzel
kapcsolatos kezdeti nehézségekre. Vannak látványos, de egyszerű, könnyen kivitelezhető pózok,
mozdulatok, mint mondjuk a ’falevélből való bukfenc’ vagy a sima csillag, melyeket egy jó base és
egy spott részvételével akár az első órán is el lehet alap szinten sajátítani.
Az oldalcsillag nem ilyen.
A fent leírt gyakorlatok és progressziók,
némi talajon végzett rávezető gyakorlat segítségével elvisznek az oldalcsillag
határáig, ahol az addig lendületesnek megélt fejlődésed egy csapásra
elakad, és Te egy azelőtt ismeretlen frusztrációt élsz át.
Az ’akro-szűzesség’ elvesztése, egy fajta beavatás volt.
Ezután az újabb és újabb félelmek leküzdésén keresztül megéled a saját gyermeki
játékosságodat, a fejlődésedben megélt sikeredet. Önbizalmad szárnyal és akkor
egyszer csak ott van az első komolyabb próbatétel, egy igazi mérföldkő, vagy
még inkább vízválasztó, ahol eldől, hogy milyen fából is faragtak valójában.
Kitartón végig tolod a folyamatot a nehézségek ellenére vagy
megfutamodsz? Sokat számít ilyenkor egy jó tanár támogatása, aki nagyon jól
tudja, min mész keresztül, de a végső döntés a tiéd. Senki sem mehet el az
órára helyetted. Ha viszont már ott vagy, a közös gyakorlás erejéből nagyon
sokat meríthetsz, és végül nem lesz kérdés, hogy megérte-e. :)
Miért is annyira nehéz és egyben zseniális tanulási
lehetőség az oldalcsillag?
Mindent, amit addig az akrojóga gyakorlásának segítségével
megtanultál magadról, a gondolkodási mintáidról, a testedről és amit a tested
tanított neked, az oldalcsillag felkérdezi, akár az élet, mondjuk egy olyan szituációban, ahol megszoktad, hogy mindig a vesztes szerepét választod, de
most először ott van egy másik szerep is.
Az oldalcsillagban az összpontosítás és az instrukció tiszta
végrehajtása segít abban, hogy a félelmeiden, kételyeiden és a tested ösztönös
menekülési reakcióin úrrá legyél. Bíznod kell magadban, a partneredben, a
pozícióban és az instrukcióban, annak ellenére, hogy valaki benned folyamatosan
a ’danger gombot’ nyomkodja.
Itt jön be a jóga lényege egy mondatban összefoglalva: "Citta
vrtti niródha." A jóga a tudatfolyamatok uralása. Jelen esetben az ösztönös
késztetések feletti uralom a tét. Valaki benned folyton ki akar menekülni a
pozícióból, és sajnos elég sok ponton meg is teheti ezt. Ha a lábaidat elkezded
lefelé tolni, lábnehéz leszel, és a világ legprofibb basei sem tudják
megakadályozni, hogy kiugorj a helyzetből.
Ez is egy lecke, hogy megértsd, amitől félsz, az valójában illúzió.
Nem tudsz akkorát esni, hogy azzal árts magadnak. Lerakod a lábad, és lent
vagy, ha előre esel, akkor is látod a talajt magad alatt, így legrosszabb
esetben a tartó emberedre tudsz ráesni, de kárt tenni igazából benne sem tudsz.
Újból visszatér a fecske pózban érvényesülő alap tanítás.
Odafönt nincs egyensúlyozás, mert azzal csak destabilizálod a helyzetet.
Amit Te egyensúlyozásként élsz meg oldalcsillagban, az valójában pánik szülte
kapálózás, ami azonnali széteséshez vezet.
Igazából nem is Te kalimpálsz, hanem a benned elszabadult
félelmek. Átveszik a tested feletti uralmat és össze-vissza rángatnak. Képesek
ilyenkor kiugrasztani egy teljesen stabil pozícióból. Ezt base-ként megélni is
nagy próbatétel, rendkívül idegesítő ugyanis mindezt úgy végig nézni, hogy nem
tehetsz semmit...
Ha a flyer elkezd lábnehéz lenni, a támasztó felkarjánál
fogva lefelé húzva még pár másodpercig menthető a helyzet, de, ha a flyer nem
emeli feljebb a lábait, ez is szétesik egy idő után. Base-ként azt
éled meg ilyenkor, hogy egymás ellen harcoltok. Erőszakot alkalmazol a siker érdekében,
de a flyer rágörcsöl a széteső pózra. A félelmek lebénítják és szinte teljesen
mozgásképtelenné teszik, amíg le nem veti magát a base lábairól.
Az oldalcsillag persze tartó emberként sem egy könnyű
történet. megszoktad, hogy 2 lábon tartod a partneredet, most meg minden súlya
egy lábadra terhelődik, amit ráadásul sokkal nehezebb tengelyben tartani. Minden
egyes rezdülés, ami madárban meg sem kottyant, most minden irányba megbillentheti
a flyeredet, aki ráadásul ijedtében egyre intenzívebb és kordinálatlanabb
mozgással reagál. Ördögi kör ez, melyet jobb mielőbb megállítani.
Sokat segít oldalcsillag tanulásakor a kitartás mellett megint csak az, hogy
mind a két fél, ki tudja próbálni a technikát haladó tanítványokkal is. A tartó
ember derekát a talajba feszítve, még nagyobb összpontosítással tartja a lábát
függőleges helyzetben. Kezdetben megengedett a másik láb talpra rakása hajlított
helyzetben, így a talajba tolással a másik láb is fokozhatja a stabilitást.
Később azonban szerencsésebb, ha a másik lábat hajlítva a
mellkashoz közel húzva várja, hogy az a láb is szerephez jusson, mondjuk egy
vízszintes irányú, ’London Spin’
forgatás esetén.
Flyerként a tanulási folyamat fontos része, hogy eszközöket
kapjon a stabilitás és mobilitás érdekében. Kicsit visszatérve az egy csípő,
ellentétes kéz alátámasztáshoz, a flyer, karját behajlítva lejjebb engedi a
felső testét, majd, még mielőtt előre leesne, a lábait lefele húzza és a kézbe
finoman beletolva visszaemeli a felsőtestet vízszintes pozícióba. Ez a
mobilitás próbája. Kéz és láb össze kell dolgozzon, így sokkal könnyedebb,
szellősebb lesz a mozdulat.
Gyakori hiba még, hogy miután a felső ember átfogott az alsó
térdére, sípcsontjára, a fölső lábat elkezdi hátra engedni, egy fajta
homorításba engedve a testet. Minden testrészed, amit nem látsz, önálló ’akarattal
bír’, és tutira valami mást fog csinálni, mint amit szeretnél. Amit a hátad
mögé viszel, afölött nincs uralmad. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a fejedet
tudd mozgatni és vedd észre, hogy melyik testrészed nincs a látóteredben. Amit észre veszed, hogy melyik részeid (általában a
lábak) önállósították magukat, elindulhat a törekvés, hogy visszahozd őket a
helyükre.
Alapigazság minden mozgásos útkeresésben, hogy a félelmek
előszeretettel álcázzák magukat életösztönnek. Hogyan tudod megkülönböztetni
őket a valódi életösztöntől? Nagyon egyszerű.
A valódi életösztön megmenti az életedet (pl: Biciklis
eséskor úgy gurulsz ki, hogy néhány karcolással megúszod. Nem érted, nem tudod,
hogyan csináltad, csak arra emlékszel, hogy színtiszta, félelem mentes
jelenlétben voltál, az idő mintha kilassult volna, és a mozdulat, melynek
köszönhetően egyben maradtál, magától megtörtént.).
Ehhez képest az életösztönnek álcázott félelem megbénít,
rettegésben tart és végül sérülést okoz, melyet később a félelmeid további
önigazolásra használhatnak fel. (pl: Kézenállásban behajlítod a karodat és
fejre ejted magad, mert azt gondolod, hogy a karod nem bír el, és minél
közelebb a talaj, annál biztonságosabb…)
Nagyon fontos, hogy fel tudd ismerni a két működés közti
különbséget. Jól szemlélteti ezt mondjuk egy falevélből indított bukfencben
való kibillenés. Amikor a valódi életösztön győz, a billenés ellenére végig
viszed a mozdulatot és végül kis korrekcióval, de biztonsággal megérkezel. Ha a félelmek blokkolják
a tudatosságodat, ugyanebben az esetben a base lábába kapaszkodva megállítod a
mozdulatot és magadat kis gombócba összehúzva várod a véget. Ebben az esetben, ha a
spott nem lép közbe, garantálta esés lesz a vége.
Az előző élményt felszabadultság és növekvő önbizalom
követi, a második verzióban a kudarc és csalódottság érzése dominál.
Tehát az már tisztán látszik, hogy a legnagyobb kihívás az
egészben flyerként, hogy a maguknak lépten-nyomon érvényt szerezni akaró
félelmeken úrrá tudj lenni.
Mi lehet a félelmek legyőzésében a legfontosabb fegyver a
kezedben? A tudatosság az. Összerakod fejben a pozíciót, majd side
plank-ben begyakorlod a talajon a lábak uralását és a test feszes tartását.
Összpontosítasz az instrukcióra és minden idegszáladdal azok legpontosabb
végrehajtásán dolgozol.
Emellett szép lassan megjelenik egy jó értelembe vett
lazaság is. Még haránt kétpontos alátámasztásban elkezdesz körül nézni.
Begyakorlod az előbbi kéz-láb összjátékot, a felszabaduló kézzel, még ebben a
helyzetben megérinted a homlokod, az ellentétes válladat, a combodat, meg amit
még elérsz magadon anélkül, hogy lebillennél és aztán a base sípcsontját,
térdét is.
Ez a gyakorlat a base-ek stabilitásán is sokat fejleszt, a
flyerként meg tudatosíthatod a testedet és azt, hogy milyen mozdulatokat tudsz
végrehajtani leborulás nélkül. Rengeteg gyakorlat áll a rendelkezésünkre ezzel kapcsolatban,
sokat még most fognak felfedezni a kreatívabb tanárok és tanítványok. :)
A legfontosabb azonban a kitartás. Amikor az oldalcsillag
tanulási fázisában vagy, könnyen lehet, hogy egész órák mennek el minimális
sikerélménnyel, esetleg a tanár még a végén bedob egy könnyebben kivitelezhető ’juti
falatot’, és bízik benne, hogy legközelebb is eljössz, mert az eredmény lehet,
hogy lassabban jön, mint azelőtt, de egy nagyon fontos szintlépés előtt állsz
és a tanár már látja az alagút végét.
Ha már elkezdted, és ebbe a szakaszba jutottál, azt
javaslom, mindenképp folytasd mert, amikor túl vagy rajta, a személyiség
fejlődésedben, önbizalmadban és önbecsülésedben is előre lépsz és olyan
mozdulatok válnak elérhetővé, melyeket korábban lehetetlennek tartottál és csak
irigykedve néztél.
Tarts ki Barátom, és meglesz a gyümölcse.
