Amikor a
meditáció valamely formáját gyakoroljuk, legtöbbször van egy állapot, amelynek
elérésére törekszünk. Vizualizálunk, képeket, szavakat, mondatokat vetítünk
magunk elé, vagy éppen üres tudattal egyé válunk a lélegzettel, egy
testérzettel, vagy mozdulattal.
Előfordul,
hogy kellemetlen, rossz-szagú gondolatok útvesztőjéből menekülünk. Nyomasztó
érzések dzsungelében vágjuk magunknak az ösvényt, és ilyenkor macsétánkra
bizony ráfér az élezés…
Küzdünk
haraggal, sóvárgással, kétellyel, frusztrációval. Megbillen a hitünk, felborul
a légzésünk, és végül akár különböző, kézzel fogható tüneteket is produkálhatunk.
Leggyakrabban
a fejek fájnak, de van, aki szédül, hányingere van, ájulás kerülgeti. Két
percenként vécére kell menni, már az étel gondolatára is hasmenés jelentkezik.
Otthon tölthetjük az egész napot, de a várt megkönnyebbülés nem jön el.
Rettegni kezdünk, és egyre jobban utáljuk magunkat. Még egy lökés a külvilágból
(valaki megjegyzi, hogy nyúzottnak nézünk ki, fogytunk vagy híztunk,
felfedeznek egy ősz hajszálat), és képesek vagyunk egészen befordulni.
A negatív
spirál, egy „rossz gondolattal” indult…
Várjunk csak
egy picit! Létezik olyan, hogy „rossz gondolat”? Nem lehet, hogy csak gondolat
van, és az azt követő reakció lehet jó (az egyén számára áldásos), vagy rossz
(az egyén számára káros)?
Mitől
lettünk ennyire kibillenthetőek? Miért mások döntik el, mennyit érünk? Ha nem
lenne visszajelzés, milyen képet alkotnánk magunkról?
Mikor
megértettem, mennyit számít, milyen gondolatokkal „tömöm” a fejem (vagy hagyom,
hogy mások „tömjék”), elkezdtem tudatosan keresni azokat a gondolatokat, melyek
támogatják a lelki békémet, erősítik az önbecsülésemet.
Teljesen
nyitottan leültem, és hagytam, hogy a szavak megtaláljanak. Így történt, hogy egy
héten keresztül, minden nap érkezett egy, egy mondat, mely annyira hasznosnak
bizonyult, hogy úgy döntöttem, megosztom az érdeklődőkkel. (Minden egyes mondat
mélyebb kifejtése megérne egy külön blogot, de most szeretném inkább egyben, összefüggésében bemutatni őket. Akinek kedve van, nyugodtan próbálja
ki, hogyan működnek, és bátran kóstolgassa
jelentésüket.)
Az első nap
mondata így hangzik: „Magamat mindig és mindenkor, feltétel nélkül szeretem és
tisztelem.” Ez a mondat megértette velem, hogy a legjobb barátom mindig is én leszek. Az egyetlen személy, akitől
feltétlen szeretetet és tiszteletet várhatok, csakis én vagyok. Erre rajtam kívül senki sem képes. Nekem
viszont nincs más választásom. Minden hibámat
és bűnömet meg kell, bocsájtsam, mert mások bocsánata semmit sem ér, ha én haragban állok magammal. Aki nem képes
magának megbocsátani, azt nem lehet megvigasztalni sem. Ez ugyanakkor fordítva is igaz. Aki magát
szereti, azt a golyó sem fogja. Az
ilyen emberek bírják legjobban a kritikát, illetve ők állnak talpra legelőbb
minden vereségből. Ezek az emberek előbb utóbb biztosan megvalósítják az álmaikat.
A második nap mondata az volt, hogy: „Erősítem a hitem,
növelem a hitem.” Aki ismeretlen úton jár, annak törhetetlenül bíznia kell
abban, hogy, ha kitart, megérkezik a célja felé, akkor is, ha minden jel az
ellenkezőjére utal. Ha sziklát mászol, el se indulj, amíg szikla szilárd hited nincs abban, hogy feljutsz a csúcsra. Ha csak
1 százalékot is hagysz annak, hogy leesel, le fogsz esni. Biztosra kell menni,
és a valódi bizonyosságot csak belül találhatjuk meg.
Harmadik napon érkezett meg a jelenlét mondata: „Jelen
vagyok, éber vagyok.” Ez a mondat annyira önmagáért beszél, hogy fölösleges is
lenne sokáig cifrázni. A lényeg mindössze annyi, hogy soha semmi nem lehet
fontosabb annál, amit éppen csinálok. Ha ezt megfogadjuk, nem lesz időnk
aggódni, kételkedni és ártalmas gondolatokat dédelgetni.
Eljött a negyedik nap. „Rögzült mintáimat elengedem, tisztán
és szabadon cselekszem.” Ez a mondat mindig felszabadít. Ha kicsit éberebb
tudatállapotban végezzük napi teendőinket, könnyen rajta kaphatjuk magunkat,
amikor gondolkodás és intuíció nélkül, gépiesen
reagálunk gyakran megtörténő, főleg kellemetlen eseményekre. Itt a gyakran teljesen relatíve értendő.
Lehet, hogy 2 havonta egyszer beverjük fejünket, térdünket vagy bokánkat
valamibe. Lehet, hogy főnökünktől,
munkatársunktól, élet-társunktól
kellemetlen megjegyzéseket kapunk napi szinten. Lehet szó akármiről, lényeg az,
hogy egy tiszta pillanatban megállunk, és felsejlik előttünk az a 100-féle
lehetőség, ahogyan abban a helyzetben cselekedhetünk, megszokott reakcióink helyett.
„Rugalmas lélekkel, együtt hajlok a végtelennel, mindig az élet irányába.”
Ezt a mondatot kaptam az 5. napon. „Ami nem hajlik, az törik”- hangzik a
harcművészek között közkedvelt mondat. Egyszerre minden irányba úgysem lehet
ellenállni, viszont olyan helyzet szembejöhet
velünk, ahol épp az ellenkezőjére van szükség…
Az kell, hogy bárhonnan jön is az impulzus, nem állsz ellen
egyáltalán, hanem üres tudattal belesimulsz a mozdulatba. Egyé válsz azzal, ami
történik, anélkül, hogy egy pillanatra is minősítenéd azt. Ha nincs benned
ellenállás, előbb, utóbb a Neked legmegfelelőbb pozícióba kerülsz. Szörfösök
szoktak hasonló élményekről beszámolni. Ha csak arra mész, amerre a hullám
visz, minden görcs eltűnik a testből. Olyan helyzetekben érdemes ezt a működést
használni, amikor rajtad kívül álló erők tengerén hánykolódó kicsiny lélekvesztőnek érzed magad. Ilyenkor a
dolgok nem rajtad múlnak. Ahhoz pici vagy, hogy elkülönülj, ahhoz gyenge vagy, hogy ellenállj, hát legjobb, amit tehetsz, hogy egyé válsz az egésszel, és hagyod, hogy a megoldás, magától megmutassa
magát.
A hatodik és a hetedik nap mondatai lényegében a második
mondat („Erősítem a hitet, növelem a hitet.”) továbbfejlesztéséből fakadnak.
Így hangzik a hatodik: „Minden élethelyzetben tökéletes
létbizalmam vezérli gondolkodásomat pozitív, áldásos irányba.”
Az egyik kedvenc rajzfilm figurám jut most eszembe, aki a
pozitív gondolkodás megszállottja. Egyszerűen nem létezik olyan dolog, ami
számára bármilyen módon ártalmas lehet. Annyira elhiszi, hogy minden érte, az ő
szórakoztatásáért történik, hogy végül mindenki elhiszi, és ez az egész
helyzetet átfordítja. Ha kivégzésre viszik, azt hiszi, őt ünneplik. Lepacsizik
a hóhérral, és csodálattal nézve dicséri a borotva éles pallóst. El is kéri a
hóhértól, hadd próbálja ki… Testi ereje nevetséges, se nem szép, se nem ügyes, ész-kombánynak meg aztán végképp nem
nevezhetjük. Mégis ő lesz az abszolút győztes, mert a lét-bizalma megingathatatlan.
Ezzel el is mondtam mindent a hetedik, legderűsebb mondatról:
„Akármi történik velem, értem történik, és mindig a számomra legáldásosabb módon
alakul.”
Végtelenül egyszerű és tiszta mondat. A lényeg, hogy, a játékszabályokat
Te írod. Még nem tudod, hogy hogyan, de bizonyos, hogy a javadra válik, ami
történik, akkor is, ha ezt most mindenki másként gondolja.
Amióta megkaptam őket,
ezek a mondatok fakasztanak mosolyra minden reggel, és tartják bennem a lelket nehéz helyzetekben.
Aki szeretné, próbálja ki, aki nem hiszi, járjon utána J
Akinek nincsenek hullámok az életében az halott. :)
VálaszTörlés