2012. december 23., vasárnap

Karácsony és Szilveszter


Egyszer valaki megkérdezte, szeretem-e a Karácsonyt. El kellett gondolkodjak, vajon szeretem-e a hisztérikus, ajándékok után való rohangálást, a tülekedést, a véget nem érő takarítást.
Tényleg, lehet másképp is Karácsonyozni?




A legtöbb ember egymás fején taposva kergeti az időt. Osztanak, szoroznak, szánalmasan számolgatják pénzeiket. A Karácsony extra kiadás időben, pénzben és energiában egyaránt, azok a gyilkos számlák meg csak jönnek és jönnek. Ismerős?
És ez még csak a kezdet! Jön az eszeveszett sütés-főzés, a kényszeres bezabálás, a rokonokkal való, kötelező jópofizás. Végül rád szakad az őrületes finálé: görnyedsz a vécén és éppen fogadalmat teszel, hogy soha többé nem fogyasztasz ipari mennyiségű szaloncukrot, bejglit és sütit, disznótoros és hasonló, karácsonyi nyalánkságok habzsolása után…  




Az eszmélés pillanatában ráadásul meg kell még küzdened az egyre csak erősödő lelkifurdalással is, amiért ilyen csúnyán elintézted magad…
Sokan ebből sem tanulnak. Épp csak kiheverték a Karácsonyt, máris ugranak fejest az év legrosszabb bulijába, melyet Szilveszternek nevezünk.


„-Te hol szilveszterezel?

-Még nem tudom. Hívtak vagy 3 buliba. Remélem, megint jól szétcsapom magam, mint tavaly…”
Bizony, bizony. Szilveszterkor kötelező magadat jól érezni… Lehetőleg össze-vissza igyál minden félét, minél előbb legyél talaj-részeg, és köszöntsd az Új Év első napját illendő módon: a saját hányásodban ébredve, olyan helyszínen, ahová nem emlékszel, hogyan is kerültél. Az sem baj, ha semmire sem emlékszel, a haverok majd úgyis elmesélik…
Ha az egész éved egy katasztrófa volt, legalább a Szilvesztered legyen jó, ütős! Most KELL jól érezned magad, különben lúzer vagy!




Hányszor láttam már ezt a kétségbeesést buliba menekülő arcokon! Megúsztuk ugyan a 2012-őt, de hát ki tudja. Mi van, ha tényleg ez az utolsó alkalom a lealjasodásra?!




Nehéz mostanában kedvet csinálnom magamnak a Karácsonyhoz.
Úgy döntöttem, elképzelem és leírom álmaim Karácsonyát, hogy könnyebb legyen a hangulatot megteremteni.

Nekem a Karácsony egyszerűen a fény születését jelenti, a fény pedig akkor születik meg, mikor a legmélyebb a sötétség, máskülönben fel sem tűnik az egész. Az ideális Karácsony olyan, mint egy mese. Mélységes, gyermeki csodavárásban zajlik elejétől a végéig. Nincs rohangálás, nincs pánikolás. Nyugi van, csend van, mézeskalácsot sütünk valahol vidéken, egy kis parasztházban. Odakint hideg van, talán még a hó is esik. Idebent meleg van, és a kemence tetején dorombol a macska. Szinte már giccses, de akkor is így esik jól. Együtt a család. Ajándékokat készítünk, közösen zenélünk, odakint szánkózunk, nevetünk, hóembert építünk, aki reggel majd ránk mosolyog, mikor kinézünk az ablakon. Lassan esteledik. Ideje visszamenni a fűtött házba. Kicsit átfagytunk, de így legalább még jobban esik a kiolvadás, a tea és a forralt bor.




Az ajándékozás kicsit bekavar. Olyan, mintha az eszközt összekevernénk a céllal. Az ajándékkészítés a kreativitást és a fantázia megélését szolgálja inkább. Nem azért csinálod, mert nincs pénzed, hanem mert van időd. Tiéd a világ minden ideje, mert semmit sem KELL csinálnod. Volt olyan év, mikor kókuszdióra festettem bennszülött maszkokat, máskor fekete dióból és egyéb termésekből készítettem ékszereket. Csináltam kesztyű bábot, zsonglőr labdát, csontból faragott sakkfigurát, óriási túró rúdit.




Maga, az ajándékozás csak másodlagos szempont, és a jó időzítés nagyon fontos. A Szent Este nem szólhat az ajándékozásról, mert az eltereli a figyelmet a Fény Születéséről. Az áhítatot nehéz megteremteni és könnyű elveszíteni. Közös imába, vagy meditációba merül a család, mely derűs és mégis komoly hangulatban zajlik. Gyertyát gyújtunk, együtt lélegzünk, együtt mosolygunk, és, ha sikerül megnyitnunk a szívünket, bizonyosan történik is valami, ami egész évben erőt ad majd. Utána egyszerű, ünnepi, de karma-mentes vacsora következik, ahol már elhangozhatnak vicces, családi történetek, de a politikát és az „az a borzasztó, hogy…”-kezdetű mondatokat kéretik mellőzni.

Másnap jöhet az ajándékozás, de nem kötelező, protokoll jelleggel, hanem mélységes szeretettel. Neked készítettem és közben Rád gondoltam. Tessék neki örülni, még ha egy újabb porfogóval lettél is gazdagabb.



Ha a Karácsony a bensőséges csodavárásról szól, akkor az Ó Év búcsúztatása, az egymás társaságának felhőtlen élvezetéről. Inni nem KELL, hanem LEHET, és érdemes nem túlmenni a laza, szalon spicc állapotán. Én úgy mondom, hogy kreatívra iszom magam, és direkt olyan társaságot választok, ahol egyébként józanon is felszabadult vagyok. Ha józanon nem pendülsz egy húron a csapattal, részegen sem fogsz…




Az ideális Szilveszter számomra olyan alkalom, ahol a lehető legjobb társaságban vagyok. Ha jól esik zenélünk, ha jól esik kontakt táncolunk, akro jógázunk, színházazunk, vagy épp csak sztorizunk és jókat röhögünk. Az éjféli pezsgőzés rendben van, de a bús-magyar, nemzeti gyászhimnusz komor pofával, vigyázzállásban való végig feszengése valahogy nem illik a képbe… Az Olimpián oké, de az újév szóljon az új kezdetekről az új lehetőségekről és ötletekről. Szóljon a megújult életekről, az újévi fogadalmakról. Ilyenkor lendületet kapunk, ne húzzuk be egyből a vészféket!




Olyan helyen érdemes ilyenkor lenni, ahol akár több napot is ott lehet tölteni, lehet közösen álmodni, másnap közösen főzni, lencsét enni. Szeretem azt a babonát, hogy akivel töltöd a Szilvesztert és az Új Év első napját, azzal egész évben sokat leszel együtt, mert közös céljaitok lesznek. Én Szilveszterkor szeretek lelépni vidékre pár napra barátokkal, kedves ismerősökkel. A városi őrületet igyekszem kerülni, különösen a szánalmas, konfettiben és szemétben úszó, másnapos arcokkal tarkított január 1-jét hagyom ki előszeretettel. Inkább együtt vagyok még egy vagy két napot a velem egy húron pendülőkkel és együtt tisztogatjuk világmegváltó vízióinkat.




Javaslom Neked is, hogy tégy hasonlóképpen. Szép Karácsonyt és izgalmas önmegvalósításban zajló, valóban Boldog Új Évet kívánok!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése