A Serratus anterior avagy a ’fésű izom’ és a benne rejlő hihetetlen lehetőségek

A serratus anterior egy olyan különleges izomcsoport, melyet a hétköznapi életben szinte egyáltalán nem használunk, míg bizonyos sportokban és mozgásformákban nélkülözhetetlen szerepe van.

Éppen ezért, mikor ezeknek, az addig nem gyakorolt mozgásformáknak kezdünk hódolni, a fenti izomcsoportot szó szerint ’fel kell fedeznünk’ és aztán ’fel is kell ébresztenünk’, hogy a benne rejlő felbecsülhetetlen lehetőségeket ki tudjuk aknázni.

Elhelyezkedés: Fésű alakban tapad a bordákra, 2 oldalt, a törzs elülső oldalán. (Magyarul: ’fűrész izom’-ként említik.)

Az 1.től a 8/9. bordáig tart az ’eredése’, a tapadása pedig a lapocka (scapula) belső (medialis) szélén van.

Funkció: Elsősorban a lapocka stabilitásáért, és a bordakosár mentén való előre, hátra mozgásáért felel. Ezen kívül segíti a felkar előre és oldalra emelését, miközben a fejjel lefelé helyzetek stabilizálása is jórészt ennek fejlettségén múlik. 

Az erős serratus anterior biztosítja a kézenállás, a chaturanga és a karon egyensúlyozós pozíciók stabilitásának nagy részét!

Amennyiben ezt az izomcsoportot szeretnéd erősíteni, olyan, különleges 'fekvőtámasz csemegével' érdemes kedveskedned magadnak rendszeres jelleggel, melyben a karok kinyújtása után a vállakkal is megtolod a talajt. Ezekben a gyakorlatokban az sem baj, ha nem hajlítod derékszögnél jobban a karodat, viszont fontos, hogy az egész testet egyben tartsd, és a mozdulat végén, a karokkal told a tested a lábak felé, miközben a lábujjakkal ennek a tolásnak ellenállsz. A végeredmény a törzs teljes izomzatának bekapcsolása, olyan erővel, mintha egy tömör gumit hajlítanál meg.

A serratus anterior most és régen:

Napjain társadalmában olyan életmód terjedt el, ahol a túléléshez minimális mozgás is elég. Eljutunk A pontból, B pontba, ülünk, állunk, fekszünk, felülünk, felállunk, leülünk, lefekszünk… Eszünk, iszunk, alszunk, ürítünk, szexelünk és iszonyú sokat nézünk, a monitor előtt ülve. Ennyi…

Az életben maradás túlnyomórészt számítógépes és internet-technikai ismeretek függvénye. A többi csak extra… 

Az általános férfi szépségideál azonban, még mindig a szálkásan izmos, ruganyos testű, magas, atletikus alkat. Bár manapság a háborúkat is inkább ’gombnyomással’ vívják és a testi erőnek egyre kevésbé jut szerep, a legtöbb nő biztonságérzetének még mindig jól esik, ha egy jól felépített, izmos férfi van mellette. Az erős izomzat a hatalom szimbóluma is, így ennek birtokában a férfi is nagyobb önbizalommal és öntudattal rendelkezik.

Ezért aztán a férfiak egy része újfent elkezdett erős izomzatot építeni magának.

Van azonban egy probléma… 

Mivel az erős izomzat változatlanul nem kap komolyabb szerepet, inkább optikai szempontok számítanak, nem pedig a valódi funkció.

Különbséget kell, tennünk tehát mennyiségi és minőségi izom között.
Íme egy példa az utóbbira:

Mivel a minőség nem számít, napjaink eldobató társadalmában, ’a több, a jobb’. A nagy tömegű izom státusszimbólummá vált. Félelmet kelt a többi, kevésbé izmos (’átlag’) férfiban, és sok nőben, hamis biztonságérzet keltette vonzalmat ébreszt. 

(Más kérdés az, a szinte már közhelynek számító vélekedés, miszerint az izmok növelésével, az egyén, saját önbizalmának hiányát és belső kicsinységét igyekszik kompenzálni…) 

 

Erről szól a ’testépítés’ kifejezés is.

Az alapvető probléma az, hogy ebben az esetben a különböző izmok és izomcsoportok tömegének és erejének növekedése nem feltétlenül van egymással harmóniában. 

Amellett, hogy a tömeg növekedése érdekében olyan gyakorlatok végzése válik rutinszerűvé, melyek teljesen természetellenesek és végső soron tönkreteszik a váll teljes rotátor köpenyét (erről tendenciáról olvashatsz a ’Fegyenc Edzésben’ is), megtörténhet, hogy a kar megnövekedett tömegét a hozzá képest jóval gyengébb belső vállizmok egyszerűen nem bírják el, ezáltal állandó fájdalmakat okozva ’viselőjüknek’. Ez a szituáció különösen akkor szembetűnő, ha a lapocka stabilitásában nélkülözhetetlen szerepet játszó ’fűrész izom’ satnya marad. (Ezt a jelenséget ’lengő lapocka’ néven ismerjük, és a lapockák törzstől való szélsőséges, szárnyszerű eltávolodása jelzi. Korai gyermekkorban még természetesnek számít.)

Végeredményként olyan izomzatot kapunk, mely súlyok emelésén kívül semmi másra nem alkalmas. Nagy tömege miatt már a puszta viselése is nehéz, ezen kívül a kisebb, nagyobb sérülések következtében egyre fokozódó fájdalom és az izmok szélsőséges beszűkülése akadályozza ’gazdája’ könnyed, természetes mozgását.

Ez a fajta izomzat olyannyira nem praktikus, hogy egy archaikus, természettel kicsit is összhangban élő társadalomban, viselőjének puszta túlélése is kérdéses lenne.

Vessünk most egy pillantást a régi korok jellemző mozgásvilágára!

Más, más mozgásra van szüksége a vadásznak, a pásztornak és a földművesnek. Más mozdulatok és tevékenységek teszik ki a kőműves, a kézműves és a fafaragó életét. Az ötvös, a táncos és a harcos szintén más mozdulatokkal dolgozik.

Vegyünk például egy harcost, vagy egy vadászt. Az a mozdulat, mellyel a lándzsát elhajítják, izomhasználat szempontjából hasonló egy bokszoló jobb horog ütéséhez.

Ebben a mozdulatban a fűrész izom részvétele olyannyira meghatározó, hogy bizonyos forrásokban ’ütő izomnak’ is nevezik. Ilyenkor a kar nagy erejű előre lendülése történik, mely a lapockákat stabilizáló és a mozdulatban főszerepet játszó serratus anterior megfelelő edzettsége híján könnyen okozat komoly sérülést például napjaink gerelyhajítóinál.

Ugyanez az izomcsoport játszik jelentős szerepet az úszásnál vagy evezésnél, legyen szó kenuról, kajakról, vagy akár egy ladikban való kényelmes lapátolásról. A különbség a mozdulat irányában és a vízzel való ellenállásban rejlik.

Ellentétben a ’testépítés’ mozdulataival, például a ’fekve nyomással’, ezekben a tevékenységekben nem lehetséges az izmok ilyen szinten szeparált munka végzése.

Fekve nyomásnál elsősorban a karok és a mellizmok dolgoznak, míg a törzs és a lábak izomzata alig vesz részt a munkában. Fontos különbség még, hogy a munkavégzés azon szakasza, melyben a rúd (és vele a súly) a mellkastól a karok derékszögben való hajlításáig emelkedik, teljesen hiányzik a korabeli társadalmak mozgásrendszereiből, egyszerűen azért, mert nem praktikus. Ha egy vadász egy veszélyes vadat ennyire közel enged magához, az, az életébe kerülhet, arról nem is beszélve, hogy ilyen közelségből a döféshez szükséges erőt sem képes kifejteni.

Félreértés ne essék, ez a mozdulat manapság sem praktikus, sőt! A ’rotátor köpeny’ izomzata nem részt vesz benne, hanem csupán elszenvedi, és később kisebb, nagyobb izomszakadásokkal bünteti gazdáját. Ha kicsit utána nézünk ennek a ’testépítés irodalmában’, azt találjuk, hogy ez, ennek a tevékenységnek az elkerülhetetlen ’velejárója’...

És ez csak egy része annak az, igen komoly árnak, melyet a testépítők fizetnek nagy tömegű izmaikért.  

Ezzel szemben egy lándzsa elhajításában vagy az evező húzásában, a hétköznapi életben alig használt serratus anterior nem szeparáltan vesz részt. A karok mellett, a törzs teljes izomzatának összehangolt, mozgása segíti. 

Ezekben a mozdulatokban a ’fűrész izom’ egyik legfontosabb szövetségese a ’latissimus dorsi’.

Ez az izom nem más, mint a ’teremtés zsenialitásának ékes tanúbizonysága’. 

Eredésének legalsó pontja egészen a farok csontnál van. Innen kiindulva, eredési pontjai az L5-östől a T7-es csigolyákig terjednek, míg végül, a hón alatt ’átbújva’ tapad, a felkarcsontoz (humerus).   

A ’latissimus dorsi’ a test legnagyobb izma, mely összeköti a felsőtest elülső és hátulsó oldalát és végső soron felső és az alsó testet is.

·        Ezáltal vagyunk képesek olyan mozdulatokra, mint: a törzs oldal irányú csavarása (a törzs oldalsó izmainak – obliqe és serratus anterior – részvételével).

·        Ezzel tudjuk húzodzkodás alatt az egész testet megemelni, egyben tartani és elforgatni (a bicepsszel való összhangnak, és a lapockával való kapcsolatnak köszönhetően)

·        Ez teszi lehetővé a test megemelését valamint stabil, kompakt egyben tartását kézenállás és más kézen egyensúlyozós pozíciók alatt (a serratus anteriorral és a többi hasizommal való profi összjátéknak hála).

Elpuhult társadalmunk nem csak a vadászathoz és a közelharchoz szükséges mozgásformákat nem ismeri, de távol áll tőle az olyan mozgás is, mint a föld felszántása régi típusú ekével. Ebben a mozgásban, a traktorok és a többi mezőgazdasági gép megjelenése előtt, a ’földművesnek’, közvetlen kapcsolata volt az anyafölddel, munkájában segítségére lévő állatai és a földdel való érintkezés (véső soron a föld megtermékenyítése) révén.   

Anatómiai szempontból azt a mozgást elemezzük kicsit, amikor valamilyen nagy ellenállású dolognak neki feszülve, toló mozgást végzünk, például szántunk. Megfogjuk a munka végét… Neki gyürkőzünk a munkának… 

Mindannyian tudjuk, mit jelentenek ezeket a szófordulatokat, de, amit ezek takarnak, azt ma már csak a sportolók és a ’két-kezi munkások’ ismerik.

Úgy látszik más valamit tudni és más valamit ismerni…

Az imént leírt mozdulat az ellenállás legyőzéséhez kell. Itt nem emelünk, hanem tolunk, és nem karból, hanem egész testből. Az erősebb tolóerő érdekében nagyobb szögben (30-45 fok) dőlünk a tolandó felületnek. A talp és a lábujjak izmai indítják és adják át a tolást a comboknak, megfeszülnek a fenék izmai, a felsőtest pedig, lehetőleg nyújtott karokkal, a fűrész izom, az elülső és oldalsó hasizmok (rectus abdominis, obliqe), valamint a latissimus dorsi intenzív részvételével adja tovább az erőt a tárgynak. 

Ez persze nem egymás után, hanem nagyjából szinkronban történik, de az egész mozdulatnak mégis van egy meghatározó iránya és egy gyökérpontja, ahonnan kiindul.

Ha szabadidőnkben vidékre utazunk, és kedvünk támad ’megfogni a munka végét’, érezni fogjuk annak felszabadító hatását.

Ahogyan azt az elején is leírtam, felfedezzük és felébresztjük, mély álomban pihenő izmainkat (a serratus anteriort és a latissimus dorsit), majd leporoljuk őket és, ha kell, leverjük róluk a rozsdát.

Ennek a tevékenységnek több szempontból is terápiás hatása van a modern, anyaföldtől teljesen elszakadt emberre (homo computericus) nézve. A ház a földön van, a földből nő ki, így a ház körüli munka a földdel való kapcsolatot erősíti. Ezen kívül a kapálás, söprögetés, gereblyézés (az ellenállás legyőzése húzó mozdulaton keresztül), az előbb említett két izmot is visszahozza és bekapcsolja a mozgás általános áramlásába.

Ahogy tanítványaimnak szoktam mondani, „ha angyalok lennénk, ezekkel az izmokkal mozgatnánk a szárnyainkat”… Egy jó, kimerítő, kerti munka után, amellett, hogy kellemesen elfáradunk, kicsit olyan, minta szárnyaink nőnének.

A szárnyak a repülés, a szabadság szimbólumai. 

Szabadítsuk hát fel izmainkat, és adjuk meg testünknek, azt, amire az valójában vágyik: a könnyed, korlátlan, kreatív mozgást.