2012. január 6., péntek

Egy akro-közösség evolúciója

          Amikor létre hoztam az Akro-Kommandót, az volt az elsődleges célom, hogy a gyakorlás és fejlődés örömét megosszam azokkal, akik erre vágynak. Bár korábban is futottunk már néhány kört ezzel az általam „kísérleti akrobatikának” nevezett érdekes műfajjal, a csapat első igazi meglódulása 2011 januárjában történt.



Éppen túl voltunk az ünnepeken, úgyhogy körbe küldtem egy mailt az érintetteknek „Vége a beigli zabálásnak…” kezdettel. Az időzítés tökéletes volt. Ekkor már a legtöbben sikeresen meghozták az újévi fogadalmaikat, és még tartott is a lendület, tehát úgy gondoltam, most érdemes felpattanni és szörfözni egyet a lelkesedés hullámain. Így is történt.
          Pont elegen voltunk ahhoz, hogy szenvedélyünknek hódolva, kb este 6-tól fél 11-ig próbálgassuk a különböző páros és csoportos akrobatikus mozdulatokat, pozíciókat. „Ember-tetrisz”, ahogy azt egy cimborám akkoriban megfogalmazta. Ezeknek a formáknak tényleg csak a fantázia szab határt, időben éppen ezért rendkívül nehéz volt tartani a kontrolt.



          Akkor még csak nem is hallottam az akrojógáról, a jógás mozgássorok pedig inkább csak rekreációs célból kerültek elő, ha éppen valamilyen, könnyebb sérülésből kellett helyrejönnöm.

          Többnyire önálló bemelegítéssel kezdtünk é spontán nyújtással zártunk, az órának pedig sokkal inkább volt rögtönzött, mint vezetett jellege. Amit akkoriban egy alkalomba bele akartam sűríteni, az mai szemmel nézve haladó csapattal is minimum félév anyagát képezi. Bizonyos értelemben az volt a hős-korszak.

Valahogy a nyújtásoknál is spontán rátaláltunk egyik, másik páros thai elemre, ahonnan aztán simán átpördültünk egy kontaktosabb mozgás sorba. Egymás testét, a falakat és a különböző tereptárgyakat egészen őrült módon használtuk. Mivel már akkor is meglehetősen heterogén mozgásos múltú, és különböző szinteken álló vegyes csapat voltunk, sosem lehetett igazán tudni, mire is számítson az ember. Megfordult közöttünk harcművész, tornász, zenész, színész, jógás, kontakt-táncos és 3-gyerekes családanya is J




          Bár az órákat azóta sikerült „felhasználó-baráttá” tenni, úgy érzem szükség volt erre az időszakra is, hogy legyen miből kiforrnia magát annak a tanítási és gyakorlási módszernek, mellyel mostanában dolgozom.

          Mikor először találkoztam az akrojógával, úgy gondoltam, minden bizonnyal azok mennek akrojógázni, akik kevesek a cirkuszhoz. Most már látom, hogy hatalmasat tévedtem. Sokan azok közül, akik ma az akrojóga profi oktatói, cirkuszos vagy artista múlttal rendelkeznek, és nem azért váltottak, mert kiöregedtek, hanem azért, hogy soha ne kelljen kiöregedniük és, hogy másokat is a biztonságos gyakorlásban segítsenek. 

          Egyre több ismerősöm számolt be róla, mennyire jól érezte magát egyik, másik akrojóga tréningen, azt viszont nem értettem, miért kell megállni egy sima 'lábon fecske' pozíciónál.



          Szép lassan azonban be kellett látnom, hogy nem lehet mindenkit egyszerűen bedobni a mély vízbe. Az emberek igenis hálásak azért, ha túlélik az órát, és nem utolsó szempont, hogy később is visszajönnek… Kellenek a keretek.

Időben limitáltabbak, technikailag pedig felépítettebbek lettek az órák, hogy, egy kezdő is szépen bele tudjon simulni a gyakorlás menetébe. A kevesebb néha tényleg több, segítőre pedig még a legegyszerűbb gyakorlatoknál is szükség lehet.



Az a fajta segítség, amit egy akro-jógi a gyakorlás alatt nyújt (spotter), nem az ügyetlenség beismerése, hanem lehetőség, hogy egy-egy pozíció örömét azok is átélhessék, akik technikailag esetleg nem tartanak még ott. 

          Hogyha kicsit lassítasz az iramon, jobban tudsz figyelni a lélegzetedre, sőt, a partnered lélegzetére is, ami, ha szinkronba kerül a mozdulatokkal, különleges meghittséget ad a gyakorlásnak. A legfontosabb, az összehangolódás és a közös ritmus megtalálása. Már ez önmagában rendkívül felemelő közösségi élmény, a fejlődés pedig a gyakorlás elkerülhetetlen „mellékhatása”.

Tanulság: Fektesd le az alapokat és tartsd ébren a lelkesedésedet, meg a kreativitásodat. Így elkerülheted a fölösleges sérüléseket és megismerheted egy olyan oldaladat, mely igazán sok kellemes meglepetést tartogat a számodra. :)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése