Mostanában, amióta anti-gravity órákat is tartok, egyre inkább érdekel a kérdés, lehet-e ezt a tevékenységet jógának hívni. A kérdés részben onnan fakad, hogy nagyjából ugyanezt a műfajt hívják hammock-jógának is, sőt a kettőt egyben, láttam már anti-gravity-jógaként is megjelenni.
Valójában arról van szó, hogy egy függőágy-szerű anyagban mozogva, különböző jóga, illetve fitnesz mozdulatokat végzünk, és a sorokat attól függően variáljuk, hogy éppen erősíteni, nyújtani, vagy csak éppen játszani szeretnénk. A lehetőség gyakorlatilag kifogyhatatlan. Olyan eszköz van a kezünkben, mely szinte mindenre jó. Mivel bizonyos ászanák sokkal könnyebben végezhetőek benne, mint egyébként talajon, szoktam „lusták jógájának” is nevezni.
Bár vannak rá utalások, hogy már indiai jógik is használtak hasonló eszközöket és technikákat, mivel ez a dolog most a levegő akrobatika irányából közelít, a jóga gyakorlásával többnyire együtt járó spirituális hozzáállás ebben az esetben még nem forrt ki igazán. Ez persze nem baj. Az én szememben ez inkább lehetőség, hisz olyan légkört alakíthatunk ki, ami nekünk a leginkább megfelel. Akkor is nyújt, erősít, lazít és frissít, ha egy gramm spiritualitás sincs benne. Ez viszont visszavezet minket az eredeti kérdéshez.
Most akkor jóga-e, vagy sem?
Sokféle ismérve lehet a jógának. Ha kicsit lelazulunk, mondhatjuk, hogy minden olyan tevékenység, mely a tudat-folyamatok uralását célozza, jógának nevezhető. (Villanyszerelés-jóga, kőműves-jóga, úszómester-jóga, és még sorolhatnám. J)
Amikor valamit fókuszáltan gyakorlok, nem tudom megúszni, hogy a testet, lelket és szellemet egészként kezeljem.
Átlagosan merev emberként kezdtem „jógázgatni” éveken keresztül minden különösebb eredmény nélkül. Fájt a testem mindenhol, nem is értettem, minek csinálom. Valamivel később megint fontos lett, de most már érettebb fejjel láttam neki. Körülbelül egy hónapon keresztül ez volt a legfontosabb számomra, és az eredmény nem maradt el. Ahogy a testérzeteket figyeltem, tudatosultak a gyakorlást kísérő érzelmi reakcióim, melyekből emlékek és a hozzájuk kapcsolódó belső képek merültek fel. A testi fájdalmat különböző lelki eredetű blokkok idézték elő, melyek lehet, hogy soha nem tudatosultak volna, ha nem kezdem el ezt az intenzív belső gyakorlást. Nézegettem az elém táruló képeket és emlékeket, és ahogy néztem őket, egyre halványabbak lettek, míg végül teljesen feloldódtak. Amikor végképp elengedtem őket, addig sosem tapasztalt testi-lelki megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy nyújtott lábbal ülve elérjem a lábujjaimat, és most szinte ráhasaltam a combomra. Akkorát nyúlt a testem, hogy alig akartam ráismerni. Mindez egy hónapos komplex gyakorlás, „mellékhatásaként” történt meg velem.
Ez a tendencia az óta is számtalan területen nyert visszaigazolást. Bármi, amit egy hónapig teljes (testi-lelki-szellemi) odafigyeléssel és nyitottsággal gyakorlok, sokkal nagyobb eredményt hoz, mintha éveken keresztül gyakorolnám ugyanazt szétszórt módon, kisebb fókusszal.
Egy kedves ismerősömmel, ugyanilyen alapon időnként „gitár-jógát” gyakorlunk. Ritkán találkozunk, de ahogy olyankor zenélünk, az pont ezt, a belső elengedés-megszabadulás élményt hozza vissza. Szoktam is mondogatni a végén: „de jól kizenéltem magam…”
Minél tökéletesebb az improvizáció, annál teljesebb a megkönnyebbülés. Nincs bennem elvárás, nem akarok egy jót zenélni, csak hagyom, hogy egy jót zenéljek. Nem állok az élmény útjába, prekoncepciókkal. Fogalmam nincs, mi lesz belőle. Mindenkinek meglepetés, hisz ott születik. Csak jó lehet.
Rengeteget tanulhatsz ilyenkor magadról. A hiedelmeidről, a mintáidról, amikhez ragaszkodsz, és amik eltakarják előled a valóságot. Az igazi zenész meztelen, mikor játszik, ehhez pedig nagy bátorság kell. A szabadságot nem adják ingyen.
Láttam egyszer, még gyerekkoromban egy mesefilmet, ahol a manók elrabolták egy kislány testvérkéjét, mire a lány elindult a manók birodalmába, hogy kiszabadítsa őt. Már bent járt a labirintusban, de sehogy sem tudott beljebb jutni, csak körbe-körbe ment a folyosón. Nagyon elkeseredett, mikor hirtelen egy pici, beszélő kukac jelent meg előtte, és elmagyarázta neki, hogy csak azért nem tud beljebb menni, mert azt hiszi, van bejárat.
Valójában nem kell bejárat, hiszen ott mész be, ahol akarsz. Hogy mennyire vagy szabad, az azon múlik, mit hiszel el. Amíg egy merev-testű lúzernek látod magad, és ehhez a képhez foggal, körömmel ragaszkodsz, hiába mész jógázni. A valódi fejlődés ott kezdődik, mikor nyitottá válsz, mikor nem félsz a változástól, sőt, kíváncsi vagy az egész folyamatra.
Tanítani bárki tud (kaptam már tanítást hajléktalan, nyári mikulásoktól is), de, hogy tudsz-e tanulni, az már Rajtad múlik.
Innentől kezdve pedig a kérdés már nem az, hogy az adott tevékenység jóga-e, hanem az, hogy Te tudod-e jógaként csinálni.
Ezek után nem maradt más hátra, mint jó gyakorlást kívánni Mindenkinek, bármilyen tevékenységet folytasson is éppen. J
Aki velünk szeretne gyakorolni akrobatikát, vagy lógós jógát, az keressen minket a fb/akrokommando oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése